Az első közös kirándulásunk Szilvásváradra vezetett. Emlékszünk, hogy mennyire izgatottan vártuk – alig pár hónapja ismertük meg igazán egymást, természetesen szerettünk volna a másikra jó benyomást tenni.
Zsolti: Nem szerettem volna semmit a véletlenre bízni, mivel nem tudtam, hogy Fanni mit enne vagy inna szívesen, ezért az egyik bőröndöm csak különböző rágcsálnivalókkal és innivalókkal volt tele.
Fanni: egy másik bőröndje és táskája pedig két hétre való ruhával. Amit amikor megláttam, azt hittem, hogy elnéztem a dátumot és még több napra jöttünk…
Mesések voltak a vacsorák után a kastélyhotel parkjában tett séták, talán ezért is tűnt jó ötletnek, ha a Szalajka-völgyi vonatozás után hosszabb túrára is vállalkozunk. Na ezeket a kitérőket azóta is emlegetjük. Mondjuk úgy, hogy Fanni meg lett volna az Istállós-kői-barlang nélkül, de ekkor még nem sejtette, hogy a Millenniumi kilátóhoz vezető tanösvény lesz a kapcsolatunk első erőpróbája. A nulladik erőpróba Fanni első esti, még inkább éjféli aerobic bemutatója volt. A tanösvényt jelző 2 km-es tábla azóta is úgy gondoljuk, hogy csak valami félreértés lehetett – valószínűleg 2 km távolságban még csak a tanösvény indulópontja lehetett. Ugyanis legalább két és fél órát sétáltunk sportcipőben, víz nélkül, mire felértünk. (Azóta tudjuk, hogy Fanni a lakást sem hagyja el úgy, hogy nincs a táskájában víz.) Mondhatnánk, hogy a látvány kárpótolt minket, de szerintem a kilátóból készült kép mindent elmond. Fanni túrázási kedvét ott vesztettük el egy életre.
